Bittérképek és raszteres megjelenítő eszközök
(képernyők) elemi egysége, amelyek rácsba
rendezett sokasága alkotja az egész képet.
Számuk határozza meg a felbontást (resolution).
Az angol picture és element szavak rövidítéséből
jött létre..
Pixel bármi lehet:
http://bastilleweb.techhouse.org/
Az általános megjelenítő eszközök (tv, monitor, projektor) különböző számú pixelmennyiségből állnak. Hagyományos tv készüléken 720*576 ez a szám. Az úh HD készülékeknélk lényegesen több, 0920*1080 képpontot találni. Azonban minden egyes pixel három még kissebb parányi alkatrészből áll, amelyek színe vörös zöld és kék. Attól föggően hogy ezek külön külön mennyire fényesek állítódik elő az adot pixel színe.
A színes képeket tehát így tárolják le, az említett három szín (RGB) adatait, úgynevezett csatornákban tárolva.
Térbeli felbontás
Számos mérési mód létezik, amivel meg tudjuk mondani egy digitális kép információ tartalmát. A legnyilvánvalóbb mérőszám erre az,
hogy hány db pixelből áll a kép. Minél több pixelből áll, annál jobb a felbontása a képnek. Amikor a “felbontás“ szót használjuk
ebben az értelmében, akkor igazából a térbeli felbontásra gondolunk egy kép esetében.
Létezik több más típusú felbontás is, mint a szín- vagy a “temporal” felbontás, de az általánosan elfogadott az, hogy a pixelek száma
az elsődleges mérőszám a képfelbontást illetően.
DPI
Sokszor a legmagasabb felbontást megkövetelő dolgok a nyomdaiparból jöttek be. Az adatokkal szemben támasztott igények is
lényegesek lehetnek a nagy képek esetében. Például a teljes terjedelmű (két oldalas) képeknél a The National Geographic
megköveteli, hogy legalább 4000x3000-es felbontásban kell letárolni őket.
Maga a doth per inch, vagyis képpont/inch kifejezés a nyomdaiparból származik. Ez a mérőszám arra utal, hogy az adott kép hány
pixele kerül egy inch hosszúságú területre a nyomtatáskor. Minél nagyobb ez a szám, annál élesebb rajzolatú képet kapunk.
Gyakori projekt méretek:
A4 300 dpi 2480x3508
Web 640x480
HDTVvideo 1920x1080
PALvideo 720x576
A „matte image”
A „matte image”-ek arra szolgálnak, hogy megmondják, hogy az összetétel során mely része látszódjon, vagy ne látszódjon
a végeredményben. Használják erre a „mask” szót is.
A „matte image”-ek általában egycsatornás szürkeárnyalatos képek. Ugyanis az átlátszóság leírható egy 0 és 1 közötti számmal,
így nincs szükség RGB-re. Ez az eljárás nagy file-okat eredményez, mivel nem tömöríti az adatokat. Sok formátum az RGB csatornák
mellett egy negyedik csatornát definiál, amit „matte vagy alpha” csatornának hívnak.
Élsimítás (Antialiasing)
Az élsimítás szerepe az, hogy csökkentse a pixeles felbontás rácsszerkezetéből adódó roncsolásokat, melyek főleg a
ferde vonalak, görbék ábrázolásánál jelentkeznek.
Az élsimítás szerepe az, hogy csökkentse a pixeles felbontás rácsszerkezetéből adódó roncsolásokat, melyek főleg a
ferde vonalak, görbék ábrázolásánál jelentkeznek.
http://www.lunaloca.com/tutorials/antialiasing/
http://hup.hu/old/gimp/node74.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Anti-aliasing
Vektorgrafikus képek
A vektorgrafika vagy geometriai modellezés a számítógépes grafikában az az eljárás, melynek során geometriai primitíveket (rajzelemeket),
mint például pontokat, egyeneseket, görbéket és sokszögeket használunk képek leírására.
A vektorgrafika előnyei a rasztergrafikával szemben az alábbiak:
* Minimális memóriaigény a nagy raszterképekhez képest (a memóriaigény nem függ az objektum méreteitől)
* Tetszőleges nagy rázoomolás sem torzítja el a kört, míg raszter kép esetén nagyításkor eltűnik az alakzat görbe volta.
* A vonalvastagságnak nem kell a rázoomolással arányosan nőni, szemben a raszterképekkel.
* Az alakzatok méretei (paraméterek) tárolhatók és így később megváltoztathatók. Ez azt is jelenti, hogy az objektumok mozgatása,
nagyítása-kicsinyítése, forgatása, kitöltése stb. nem megy a pontosság rovására. Ezen túlmenőleg lehetséges az adatok tárolása
eszközfüggetlen egységekben, ez lehetővé teszi az optimális raszterizálást.
c
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése